Így vesztettük el a szerelmet. (…) Amikor elkezdtünk szabályokat alkotni arra, hogyan nyilvánuljon meg.
Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.
Ami fáj, az nevel.
Élvezd minden pillanat örömét, hogy később meg ne bánd, és ne érezd úgy, hogy elfecsérelted az ifjúságodat.
Nem a körülöttünk lévő életet kell kedvünk szerint elrendezni, hanem önmagunkat kell megtörni, meghajlítani, hogy mindenféle életre alkalmasak legyünk.
A szavak olyanok, akár a nyilak. Ha egyszer elrepülnek, többé nem hívhatod vissza őket.
Ne kérj szeretet attól, aki tőled nem kapott, sem ajándékot attól, akinek semmit sem adtál.
