Azok a helyek, ahova vágyunk, mindig több tért foglalnak el az igazi életünkben, mint az a hely, ahol tényleg vagyunk.
Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.
Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.
Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve.
Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
A sztyeppéken mindig kéknek nevezik az eget, akkor is, ha éppen szürke – mert tudják, hogy a felhők fölött olyankor is kék.
Boldogok a feledékenyek, mert a kudarcból is erényt kovácsolnak.