Ahogy haladok a jövő felé, utamat segítik a múltbéli botlásaim után maradt nyomok.
Jó akarok lenni mindenkihez. Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen! Kinyílni, szeretni, élni! Nem hős akarok lenni, hanem jó.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.
Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?
Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.
Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.