Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy.
Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt.
Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.
Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.
A „való világ” józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.
A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni.