Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.
Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja szerint jó lehessen.
Akinek fáj a foga, az azt hiszi, hogy akinek nem fáj a foga, az boldog.
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.