Nem szabad annak élned, amid nincs. Inkább élj úgy, mintha bármit megtehetnél, amiről álmodsz.

Szeretem a furcsa embereket. (…) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok.

Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.

Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.

Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?

A jó modorú ember viselkedése párosul az előzékenységgel, illő magatartással. Az előzékenység nincs nemhez, korhoz, beosztáshoz kötve. Egyik szabálya az, hogy ne legyünk feszesek és mogorvák. Az előzékenységgel önbecsülést és megbecsülést nyerhetünk, viszonzást és békés együttélést eredményez. Nem szabad nyilvántartani előzékenységünket, és ne követeljünk ellenszolgáltatást.

Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.

Nem minden titok gonosz titok. Vannak jó titkok is. Vannak szükségszerű titkok is.

Megtanultam, hogy mert én nem látok valamire más magyarázatot, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az csak azt jelenti, hogy én nem látom.

Amit tudtam, arról később kiderült, hogy nem jól tudtam, át kellett gondolnom, de amiben hittem, az mindig úgy volt, és most is így van. És úgy is lesz.