Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
Mind a soványság, mind a kövérség, egy adott embernél, mondjuk nőnél, feltételezi azt, hogy: nincs meg benne az egyensúly.
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.
Jobban szeretem, ha mindenki utál, mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.
A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.
A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.