Bosszant, ha ló helyett paripát írnak, mert képmutatás.
Nem tudsz megijeszteni a halállal, mert minden, amitől félni lehet, az életben történik velünk.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.
Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.
A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.
Az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent.