Ha szeretsz, de néha eleged van, ha nem tudsz nélküle élni, de időnként untat, sőt gyűlölködsz, azt kívánod, bár menne el… Mindezt fojtsd el magadban!
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől.
Írj együtt érző levelet valakinek, aki nehéz időket él át.
Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány.
Remény nélkül az ember megszűnik létezni.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.