Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!
Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?
Ha kéred, sokkal valószínűbb, hogy megkapod.
Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék.
Tévedéseink egyik fő oka, hogy későn szokjuk meg azt a felismerést, hogy felnőttek vagyunk.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.
ha van alkalmad megnézni egy filmet, mely megnevettet.