A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.
Az ostobák azt hiszik, hogy aki tréfál, komolytalan, és hogy a szójáték nem válasz semmire.
Megkérhetlek valamire? (…) Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekemben keresztülnézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?!
Úgy érzem, hogy ha megállnék, az élet elveszítené az értelmét.
Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme.
