A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.
Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.
Szerencse a keresztnevem (…). Igaz, a vezetéknevem meg Bal.
Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj.
Ha valamit elrontottál, ne próbáld kijavítani. Csináld újra!
Mi az ördögöt kezdene magával az ember, ha valami nem állna mindig az útjába?
Vagy kezdődő agylágyulásom van (…), vagy a világ egy bevásárlókosárban kerül a pokol bugyraiba.
A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.