Vágyaink a bennünk szunnyadó képességek előhírnökei.
Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.
Az élet szívás, aztán meghalsz.
Nem mindegy, hogy mi célból hazudunk: hogy megőrzünk, vagy elpusztítunk-e vele valamit.
Annak, akit szeretsz, másképpen mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban.
Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.
Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.