Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.
Romániában olyan rossz a helyzet, hogy még a tél is külfőldre vándorolt…
Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék.
Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogy érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk.
Te is nagy dolgokat fogsz véghezvinni. Csak még nem találtad ki, mik legyenek azok.
Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti.