Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
A túlélés egyetlen módja az, ha új utakat keresel az életed folytatására.
A szerencse az, amikor az előkészület és az alkalom találkozik egymással.
Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.
A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.
Hívjál meg valakit tekézni!