A barátságok lényege, hogy mások jó tulajdonságaira összpontosítunk.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.
Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy.
Vigyél rajz vagy más szükséges eszközöket egy óvodának.
Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?
Az élet túl rövid – vagy túl hosszú – ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le.
