Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.

Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.

Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.

Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.

Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra.

Nem úgy kerülünk ki a szakadékból, hogy másokat is belerántunk. Nekünk kell kimásznunk.

Minden embernek joga van keresni az örömöt, ez alatt pedig azt kell érteni, aminek ő örül – és nem feltétlenül azt, aminek mások örülnek.