Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van. Reményt ad, amikor úgy érezzük, már egy szemernyi sincs.
Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.
Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem az, amit adunk.
Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója.
Nem az élvezet, hanem a győzelem vágya mozgatja a táncot.