Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!
Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az űrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.
Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad.
Ha kísértést érzel arra, hogy hitvesedet, szüleidet, vagy gyermekeidet kritizáld, harapj a nyelvedbe!