Sokszor egy semmiség elég ahhoz, hogy az ember lezuhanjon a fellegekből.
Az emberek megerősödnek az elnyomás alatt.
A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
Nem egyetlen zugocska számára születtem, hazám az egész világ.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
A halál egy mámorító koktél, ami egy adag bánatból és két adag megkönnyebbülésből tevődik össze.
Nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen, nincs kegyetlenebb büntetés, mint ha megtiltjuk a bűnösnek – bármit követett is el – hogy arcát elrejtse szégyenében.