Gyakran előfordul, hogy az álmunkban zseniálisnak tetsző gondolat felébredvén értelmetlen szózagyvaléknak bizonyul.
Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.
Lámpással kereshetsz olyan embert, aki igazán odébb akar állni, ha valami jó zamatos pletykát hallhat valakiről. Szíve mélyén mindenki pletykás.
Bármin is bosszankodunk, az egészségünkkel fizetünk érte. Megéri?
Ha téves hitben élsz, a hazugságot is őszinteségnek látod.
Úgy tetszik, a szerelemben mindkét fél önmagának ellenkező nemű mását keresi: emiatt a szerelemben örökké keresni fogunk, anélkül, hogy találnánk.