Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő.

A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.

Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.

Az ember megkeményíti magát, mert mások ezt várják el tőle. Azért leszünk magabiztosak, mert valaki bizonytalan mellettünk. Az ember végül is azzá válik, akivé mások szükségletei alakítják.

Az élővel kellett volna törődnöm, és csak a halott járt a fejemben.

Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.

Az igaz Szerelem hagyja, hogy mindenki a saját útján járjon – mert tudja, hogy ez nem választja szét egymástól a Feleket.