A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (…), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.
Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.
Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.