Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.
Az agyam a második legkedvesebb szervem.
Tovább akartam menni, de volt a pasiban valami hátborzongatóan ellenállhatatlan. Mint egy vonatszerencsétlenségben.
Ma imádnak, holnap pedig megköveznek és keresztre feszítenek minden bűntudat nélkül.
Semmi értelme megalkudni, ha választhatja az ember a legjobbat is.
A depresszió nem vezet sehova, csak kiszorítja a szuszt az emberből.
Az igazság az, hogy az élet egyszerre tervszerű és véletlenszerű, noha nem egyenlő mértékben.