Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.
Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet.
Nem szeretlek (…), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.
A szívedet vizsgáld meg – ha az tiszta, hadd beszéljenek az emberek.
Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.