Kudarcaink ideiglenesek.
Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.
Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert.
Ha az ember szomorkodik, az azt jelenti, hogy nem igazán sikerült megértenie az életet.
Az igazán jó vezetőt az dicséri, ha élete végén az emberek azt hiszik, hogy ők maguk egyedül vitték véghez azt a bizonyos dolgot.
Életérzésem: egy olyan pokol fenekén vagyok, amelynek minden pillanata csoda.
Kétségbeesetten megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már hazugság lett belőle.