Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.
Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.
A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.
Ha valakinek kötekedhetnékje van, a hallgatás ugyanolyan bosszantó a számára, mint a visszabeszélés.
Lehetséges, hogy amikor valaki kicsúfolja a másik vágyait, az azért van, mert valahol legbelül ő is arra vágyik?