Az embert megszülni nehéz, de jóra nevelni még nehezebb.
Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.
Az az életforma, amelyet az emberek dicsérnek, és sikeresnek tekintenek, csupán egyike az elképzelhető életformáknak. Miért túlozzuk el egyiknek a jelentőségét a többi rovására?
A derű az élők halhatatlansága.
Hiányzik belőlünk a kellő bátorság, hogy merjük követni a jeleket és az álmainkat. Lehet, hogy ettől vagyunk szomorúak?