Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk.
Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.
Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.
Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.
A regényírásnak három szabálya van. Sajnos, senki nem tudja, mik azok.
A valóságban nincsenek tündérmesék. Én nem reménykedem. Nem bírnám elviselni a csalódást.