Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.
Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.
Sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen.
Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.