Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.
Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.
Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni.
Az elme, mely néha úgy gondolja, hogy csodák nem léteznek, magában véve is csoda.
A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.