A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.
Az, aki hagyja, hogy a félelem eluralkodjék rajta, annak a félelem a tanítója.
Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.
Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.