Ha visszagondolok az életemre, már látom, hogy a szeretet a legfontosabb.
Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.
A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.
Az életünk dől el néhány óra alatt, s évek múlva nincs egy emlékünk, hogy mit tettünk, mit gondoltunk abban az órában.
Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán.
Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.
A kislányok nem olyanok, mint a plüssök, rajtuk nem lehet befoltozni a szakadásokat, amiket okozunk nekik.
Hiszen, higgye el, nem az az igazi vagyon, amelyet elvehetnek az embertől, hanem az, amelyet soha senki el nem lophat, el nem vehet.