A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni – a versekből, az irodalomból is azt kellene.
Az alkalmat (…) nem akkor találod, amikor keresed, hanem amikor kínálkozik.
Jóízű, derűs kacagással csakis a mélységesen jó lélek tud nevetni.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.
Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. (…) Soha ne feledd: szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel.
Az ember csak azután kezdi értékelni a dolgokat, amikor már elvesztette.
A lélek, ami szépséget lát, lehet, hogy néha egyedül sétál.
