Az emberek hajlamosak arra áhítozni, ami a legrosszabb nekik.
Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.
Mi a fontosabb: szeretni vagy szeretve lenni?
Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.
Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.
Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.
Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.