Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

A másik személy ellen irányuló harag valójában a saját felelősségem elhárítása az emocionális konfliktusok terén.

Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.

Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.

A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.

Öltözz rongyosan, és ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.

Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.

Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.

A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható.