Hihetetlen, mennyire értenek hozzá az elveszett lelkek, hogy felismerjék egymást, és egymásra találjanak, egyesítve a fájdalmaikat!
Nincs olyan, hogy teljesen tiszta lap. Minden új valami régi nyomában következik, és minden kezdetnek egy vég az ára.
Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?
Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.
A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. De határt ismerni nehéz abban, amit jónak hittél.


A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.