Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.
Fokozatosan jöttem rá, hogy a legtöbb esetben a világ ígéretei csupán illúziók; az a legjobb és legbiztosabb, ha hiszünk önmagunkban, és tisztában vagyunk saját értékeinkkel.
A féltékenység a köznépnek való. (…) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.
Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.