A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos meg földdel.
A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.
Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.
A báránytermészetű ember saját bőrén tapasztalja, hogy még nem pusztultak ki a farkasok.
Csak az keresi a misztikumot, aki menekül a valóságos problémák elől.