Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.
Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.
Milyen érdekes, hogy a lélek sokkal sérülékenyebb, mint a test.
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra.
Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.
Írj egy klasszikus képeslapot/levelet és vidd el a postára feladni.
Ha azt akarod, hogy keveset hazudjanak neked, akkor keveset kérdezz és ritkán fenyegess.