Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
Nem jó sok diót enni mert megnő tőle az ember orra.
Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.
Ma ne vitázz senkivel.
Öltözz rongyosan, és ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.