Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.
A gyógyulni akarás a gyógyulás része.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Ki kéne próbálnod egy csomó új dolgot, még akkor is, ha emiatt hibákat követsz el. Ha nem agyalnál túl mindig mindent, akkor talán kicsit jobban szórakoznál.
Megkérhetlek valamire? (…) Ha majd legközelebb megint úgy döntesz, hogy a saját érdekemben keresztülnézel rajtam, volnál szíves előre figyelmeztetni?!
Gondolj a szépre, és széppé válik az is, amiben eddig nem láttál semmi szépet. Gondolj a jóra, és a rossz máris más értelmet nyer.