Az érzelmek vadlovak (…), az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen.
Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?
Akit együttérzésből szeretünk, azt nem szeretjük igazán.
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.
A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.
Mindenki képes arra, hogy boldogtalanul éljen, a boldogsághoz azonban nagy bátorságra van szükség – az már nehéz feladat.
Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.