Minden csak viszonylagosság a földön.
Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.
Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.
Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egy egészen kicsiny szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül.
Vannak a fizikai túlélésnél fontosabb dolgok is. Képesnek kell lenned tükörbe nézni.
Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
A név olyan, mint egy lobogó.