Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.
Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, „akarni” vagy „nem akarni”. És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt.
Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.
Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.
Egyél lassabban.