Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.

Ne énekelj hangosan nyilvános helyen, hacsak nem erre kérnek.

Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.

Ha az ember csak ücsörög, és töri a fejét, hogy milyen forró lesz majd a tűz, akkor sohasem jut még a közelébe sem.

Az élet egyik nagy önbecsapása, mikor azt mondod magadnak, ezt nem írom le, majd megjegyzem inkább. Írd csak le.

Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.

Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.

Felfedezheted, hogy az életben van egyfajta ciklikusság. Ma felfedezheted, hogy a világban az események logikus sorrendben, egyfajta mintát kiadva követik egymást. Ha felfedezed ezt a mintát, az azt is jelenti, hogy felfedezted mindazt, amit tenned kell, amit cselekedned érdemes annak érdekében, hogy jól alakuljanak az ügyeid.

Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.

Mindig megpróbálunk híveket toborozni a mi univerzum-magyarázatainknak. Úgy véljük, hogy minél többen hiszünk ugyanabban a dologban, attól majd valósággá válik. De ez úgy, ahogy van, nem igaz.