Nem sokat kell tudni valamiből, hanem azt a keveset kell jól kihasználnunk, amit tudunk.
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
Ha az ember ingoványos talajra téved és nem áll elég biztosan a lábán, azzal mindig felhívja magára az ellenségei figyelmét.
A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.
Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.
Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?
Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.