A helyzet az, hogy akikkel én barátkoznék, nem barátkoznak velem, akik pedig hajlandóak lennének barátkozni velem, azokhoz én nem ereszkedem le.
Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.
A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.
Semmit sem nyeshetünk le anélkül, hogy ne éreznénk a hiányát. Még a legrosszabb emlék is része az alapzatnak, amely megtart bennünket a világban.
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.