Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

A természetben tett sétákért.

Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből.

Igazán nincs bosszantóbb dolog a világon, mint ha szidunk valakit, az meg csak hallgat hozzá.

Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.

A napfényes délelőttökért, amikor minden lehetőség nyitva áll.

Jó érzést akarunk kelteni másokban, ezért vagyunk figyelmesek. Odafigyelés és emlékezotehetség kell hozzá (partner neve). A figyelmesség alatt nem az ajándékozást kell éretni. A legnagyobb figyelmesség, ha engedjük partnerünket beszélni, nem vágunk a szavába. Egy kedves szó, mosoly felkelti a másik fél szimpátiáját, utat nyit a társalgás, ismerkedés felé.

Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.

Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.

Nem lehet szerelem nélkül maradandó és becses dolgot alkotni.