Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a szerelmet, a másikba az egész mindenséget tennénk, a szerelem úgy lenyomná a világot, mint ahogy a vihar elsöpri a szalmaszálat.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
Az istállóba döglött lófejet tégy, hogy az ördög a ló sörényeit ne bontsa össze, s ha összebontotta, balkézzel bontsd ki s többet nem bontja össze.
Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés, szüntelen szeretkezés, házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra.